Budapest utcáit járva nem lehet nem észre venni történelmünk nyomait. Golyó pusztította vakolatok követik egymást utcák hosszat. Ha pedig nem a golyó végzett a vakolattal akkor egy élet karbantartást mellőző tulajdonosainak léhasága pusztította őket. Vannak persze díszházak, de ahogy megcsodálják a pipacsot a csalános réten miközben káromolják a bokájukat csípő gazt úgy itt is csak kutyagumi biztos helyekről és léptekkel lehet felújított házak szépségeit csodálni.
Kellenek nekünk a régi vakolatlan, omladozó házak? Kellhetnek, hiszen hová is raknánk belőlük lakóikat és ki szeretné becserélni őket mély-zsebű hivatalnok által engedélyezett réz korlátos, gipsz stukkós paraszt barokkos mini lakótelepre? Én semmiképp nem. Budapestnek a budai oldalnak építészeti-korrupt díbolás után már leginkább is csak panorámája maradt meg. Pestnek pedig az eddig pénz vagy érdek de leginkább tulajdonos és önkormányzati elképzelés hiányában érintetlenül maradt régi bérházai. Pedig mily remek bérházak is ezek. Régi idők nagyságát idézik, mikor még forma volt a divat, kecses dísz az ék és rendesen tartó vakolat a mesterember büszkesége. Mennyire örültek hajdanán azok akik ezen házakat felhúzták, bérbe adták és talán jól meg is szedték magukat de minden esetre várost csináltak a nagy faluból.
Ma az egyén szabadságát mindennek felettinek valljuk, pedig egészséges egyén nem létezhet őt magába foglaló társadalom nélkül. Nehezen is mehetne egyedülálló egyénünk a nem létező kórházba bajait kúrálni, vagy akár bele is pusztulna a bánatba, hogy újonnan beszerzett autóját nem próbálhatja ki a nem létező autópályán. Így van ez. Minden egyes lépés mely minket előrébb visz egyben bonyolultabbá is teszi mindennapjainkat. A tudás véges, a türelem is de a megbeszélendő gondok egyre szaporodnak. Sokan azt is magától értetődőnek tartják, hogy mindenki azt tehessen a saját vagyonával amit akar. Bizonyos határok között én is, de pont e határokon kívül állónak érzem lakásaink, házaink kinézetét és azt a benyomást amit másokra és egyben magunkra tesznek.
Még mielőtt utópiám előszeleként rendőr vinné el azokat kiknek nincs virág a háza előtt megjegyezném, hogy én sem szeretek adót fizetni. Sem kicsit sem nagyot.De nem a befizetés ténye miatt, hanem az elköltés módja és céljai miatt. Kellenek kórházak, iskolák, rendőrök, vasutak és autópályák. Nem látom be miért kell nekem fizetnek a rendőrt aki focimeccs után randalírozót kerget, miért kell sok barátot és családtagot alkalmazni és miért jó ha ... sorolhatnám. De az egy másik blog...
Van egy város ami nem tudja eldönteni, hogy Béccsel vagy Prágával versenyezzen-e habár ezt a versenyt már rég lefújták. Úgy húsz egynéhány éve mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Budapesten jogok űberelik a kötelességeket és a magán tulajdon akkor is szent és érinthetetlen, ha büdös, szennyes, szemet szúr és kirívóan nem illik bele környezetébe. Nem egy kis hiba után de sok száz eredményeként ma már Budapestet sajnos nem lehet Európa egyik legszebb nappali fővárosának hívni. Habár esti kivilágításban sok mindent megbocsájtunk neki ami átemel minket az elkövetkezendő napon. De miért is versenyezne? Miért kellene, hiszen Budapest a legjobb, legszebb és legérdekesebb Budapest a világon. Ezért szeretjük és pont ezért is utáljuk annyira. Mert lehetne még szebb, még jobb és még sokkal érdekesebb is. Ha. És most nem a lenne rá pénzünk jön. Mert tessék csak megnézni: Hány teraszon, erkélyen van virág? Hány bejáratban ég a villany? stb... Nem kell IMF, hogy sokat tehessünk érte de igenis kell valami ami megmozgatja azokat akik tenni képesek és egy picit noszogatja azokat akik erre nem hajlandók.
Talán húsz év elegendő, hogy Budapest összes vakolatlan ronda házát újra építsük, szépítsük. Aki nem bírja az talán adja el. Talán épp az önkormányzatnak aki utána neki élete végéig adja ki bérletbe. Utána másnak. Talán fiatalnak, talán öregnek. Talán olyannak aki magától is rak virágot az erkélyre, annak aki kerékpárját már nem ruhaszárításra akarja használni. Olyannak aki mosolyogni tud és akar is.
u.i. Ezen blog keretein belül önkormányzat alatt azt a hatalmi ágat értem amit mi választunk és értünk működik. Véletlenül se tessék összetéveszteni azzal amiket ma lehet találni!
