Remek. Szigorú, dohányzást tiltó törvény lépett életbe az idén. Valljuk be őszintén, nem vagyunk vele egyedül. Személy szerint én örültem neki. Végre már nem a vendégek jóindulatán múlik, hogy mennyire bűzlik az én pólóm a lumpolás utáni reggel, ezzel is enyhítve a söröcske és borocska által véghezvitt agyrombolás szaglóidegekre kifejtett nem túl jótékony hatását. Kafa.
Sok országban eljátszották már ezt a nótát. Mindenhol ment persze a sírás rívás. Bénább és kezelhetőbb megoldások születtek a változás szelétől remegő állampolgárok jókedvének megőrzésére. Vannak helyek ahol éttermek és bárok előtti szub-kultúra alakult ki, beszélgetésekkel, cigis ismerkedési lehetőségekkel és hamutartókkal, esernyőkkel minden eshetőségre felkészülve.
De nem nálunk. A kép Budapest egyik nemrég felújított utcájában készült. Még láthatóan kicsiny bokor képződmények között csikk orgia jelzi, hogy nem csak falvak sajátossága a "szarjunk a házunk elé" kétes gondolatköre. Az ablakon betekintve finom csipkékkel takart asztalok, évjáratban Madonnához fogható jó borok és finoman öltözött polgárok láthatók. Csevegésük, békebeli modoruk és az ajtó nyíláson kitörő finom illatok mámora sem tudja azonban elfelejtetni a pillanat kétszínűségét mikor jól öltözött polgárunk egy röpke csikk után elegánsan hajítja a bokrok közé cigije maradékát. Nem a hamutartóba, mivel olyat az ajtón belül nagy rendet tartó dolgozók az ajtó elé már nem tetszettek kihelyezni. Talán nem is gondoltak rá, hiszen az utca a mindenkié és az utcán elszórt szemét sem az enyém, vagy a tied hanem a miénk. Nézd ezért szeretettel, mert minden szemét kicsiny része hozzád tartozik, neked fial, érted szépíti a kövezetet vagy éppen a parkot. Lelki szemeink előtt lefutó kutyaszarok adóznak gazdáik és gazdáik gazdáinak emlékének a város szinte minden pontján. Megfigyelték, hogy a legtöbb gazda épp másfelé néz mikor a kutyája a dolgát intézi? Véletlen.
Gány, mi kicsiny országunkat fertőzi minden szinten és minden fórumon. Építészet, szépítészet, mérnöki munka, orvoslás, jog és még sorolhatnánk azon területek sokaságát ahol semmi helye ezen fertő egyetlen megnyilvánulásának sem. Gányelmélet szerint mit lehet tenni ha valami el van cs.szve? Toljunk rá még egy lapáttal, hiszen nem jó, nem kell javítani, nem kell brillírozni. Rossz ez, nem tökéletes és miért is törekednénk rá? Nem a miénk gondolhatnánk. Nem csak az idelátogató külföldi hanem a saját lelkünk békéje miatt is törekednünk kellene valamiféle harmóniára környezetünkkel. Érzékeny kicsiny dolgok ezek de este mikor ágyba bújva próbáljuk magunkat azzal a tudattal elringatni, hogy ma jobb lett valamivel nekünk, pont ezen nüanszok azok melyek eldönthetik az édes álom és forgolódás közötti különbséget.
