Magával ragadó. Aki volt már szerelmes és számítógéppel a kezében ezt olvasva ki nem volt, tudja, hogy minden mozdulat, minden érzés számít. Pont úgy játszik érzékek fanfárjain egy érintés ahogyan a "Je T' Aime" dönti meg immár négy évtizede korosztályok párjait. Mert mi másra lehet gondolni mikor e számot hallgatjuk? Szerelmünkre, bőre illatára és azon pillanatokra mikor egy távoli bolygón éltünk. Távol mindenkitől, egymást lélegeztük és lábunk alatt maszatosan csillogott a fű a reggeli fényben...
Csoda, hogy miként érezzük és látjuk meg másban azt ami a legjobb nekünk. Mintha érzékeink kicsiny kémikusként bontanák le a látványt, elemeznék illatát, bőre feszességét és mire aléltan egymás karjaiba hullanánk már mint kész ítélet áll előttünk az igazság. Jó, közepes vagy éppen nem köszönöm. Ilyenkor persze mindent jobban tudunk. Férfi lét egyik jellemzője az iker agy, mi megmondja és ezekben a pillanatokban kisegíti az igazit és ellendíti a felé amerre talán nem is kellene. Karcoljunk, mondhatnánk és így is van. Mert minden karcolás amit nem szerelmes szív vezet és nem lelkünk mélyéről feltörő indulat vezérel. Karcolja lelkünket és karcolja egyéniségünket. Szívünket is de az a legkevesebb. Szívünk egy dobbanás alatt elfelejti mit lelkünk talán soha nem is fog.
Egyszer eljön Ő. Meglátjuk. Érezzük és bizseregni kezd bennünk valami. Nem tudjuk, mert ésszel fel nem fogható, meg nem érthető. Talán egy mosoly mit épp magunkénak vélünk, egy lépés miközben angyalokkal sétál vagy éppen egy illat mit el nem felejtünk soha. Megvan. Érezzük és nem hisszük. Mert annyira hihetetlen. Csalóka pillanatokban magunkkal veszekszünk és lényünk gerincét áldjuk agyunkért pedig nem. Nem kell. Ölelni kell és áldani azt a pillanatot mikor megpillantottuk.
Ünnep a perc mikor igaz szerelmünk vállunkra hajtja fejét és elpilled. Bizalom talán? Vagy éppen érzékek orgiája mi ekkor bennünk lobog? Nincs rá gyógyszer. Nincs kórkép. Elvesztünk és egyben érezzük, hogy alattunk már nem robog a vonat.
Kinek megadatott, hogy elmenjen a mai koncertre élvezze. Mi többiek érezzük. Öleljük át a kedvest. Érezze, hogy bennünk még lobog a tűz, lelkünkben vad táncot jár a gondolat. Jó ez a mai este. Érzékek istennője énekel közöttünk.
Mindenki másnak ajánlanék egy jó üveg cabernet...
