Gyáva ki elillan mikor az embernek ki kell állnia a saját szabadságáért. Mondom én, még tojáshéjjal a fenekemen kit nem érintett meg a múlt évszázad egyetlen vihara sem. Botorságom tetézve legfőbb napi gondom a régi negyven évi norma helyett kortársaink négy év alatt megfelelő egzisztenciát síboló magatartásának boncolgatása és elemezgetése. Könnyelmű vagyok. Nekem nem mesélt senki a gyűlöletről amint rabláncát vesztve őrült gondolatok fogságában kihozza ember(?)társainkból azt ami génjeik legalján megmaradt bennük az állatból. Műszaki ember lévén már éreztem a forró páka által égetett hajam bűzét, de szerencsémre nem állta utamat zár, sem retesz, hogy eloltsam és gyorsan rózsa illatúvá varázsoljam ismét. De megmaradt a bűz, és megmaradt a félelem attól a pillanattól vagy éppen némelyek emlékétől, mely eme szagot buta emberi magatartás révén valóssá és félelmetessé változtatja. Irtózat. Kerüljük el, gondolom reggelente bízván abban, hogy a körülöttünk élő emberek józan esze és intelligenciája nem teszi, nem teheti már soha lehetővé.
Sajnos, nekem kell a saját fejem kihúznom az alfelemből, hogy lássam az utca már nem oly ártatlan mint azt én gondolom nyugodt reggeleken. Majdnem aranyos az a medve mely mögött húzódó történet mélyén megbújik a gyűlölet és egyik felet sem hagyja nyugodtan aludni. Egyeseket félelemmel tölt el a tudat, hogy vannak, hogy lélegeznek és őrült eszméjük hideg leheleteként oltanak ki életeket. Mások, csak a fény várják és azt a pillanatot mikor a reggeli szél hidege finoman simogatja érintetlen testük, lelkük. Őrület. Ma és itt gondolhatnánk... De kiégeti szemünk a látvány mellyel rég elfeledett gyűlölet korzózik tereinken és pihen ártatlanul félemberek vállain.
Sem Don Quijote nem volt tisztában a realitásokkal mikor nekiugrott a szélmalomnak, sem Kertész Ákos mikor beleönti vödörrel kedvenc magyarjaink képébe azt amit eddig csak pipettával csöppentve lehetett finoman érezni. Persze, én sem érzem magam sem genetikusan sem generálisan sem bármilyen más módon alattvalónak. Sőt :) Ha valaki veszi magának a fáradtságot és végigolvassa levelet, megértheti, hogy van benne pofon jobbra és balra. Sajnálatos módon azonban míg a jobboldal véres szemmel kitüntetéseket vonna vissza addig a másik meg sem szólal. Nem is érdemes, mert nagyon nehéz azt a szennyest kimosni amiben még benne van a halott gyerek...
A könnyebb érthetőség kedvéért egy két kedvenc szemelvénnyel szeretném éreztetni a problémát amikre valószínűleg az író utalt:
- Magyarországon ma sem jobboldali, sem baloldali, ma vagy éppen tegnap kormányzó párt nem létezik a régi rendszert szolgai módon kiszolgáló és mások életét tönkretevő egykori ügynökök nélkül. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy gerincüket az éppen megfelelő irányba fújó szél irányába maguktól forgatni tudó emberek nagy része régen is kiállt volna valamiért... Hogy nem írtak alá és jelentettek dolgokat... Vagy éppen másoltak, de az egy másik dimenzió.
- A mai kétharmad nem létezhetne magukat baloldalinak valló de az internacionálét csak "Föl, föl ti rabjai a pénznek" formában ismerő idióták nélkül akik elhitték, hogy hatalmukhoz elég csak "nemviktornak" lenni. Sok év és sok pofátlan arrogancia kis csöppekként telítette meg azt a vödröt amellyel az elégtelenség dőlt mindannyiunk fejére.
- Mit várhatunk azoktól akik a piciny többség árnyékából figyelték, miként játszották földi helytartó létüket társaik? Kikkel elvekben nem, de célokban és eszközökben szorosan egymást nézve és figyelve tanították és edzették egymást. Számolgatták a napokat és írogatták listáikat melyekkel lehet üzletelni csendet és egyensúlyt.
Valaha gyönyörű országunk ma is gyönyörű! Na persze nem a polgáriasodott kerületek "kutyaszar / virág_az_ablakban" arányára gondolok, vagy éppen a mutass nekem egy rendes portát falun salátával és tyúkokkal vetélkedő nyerteseire. Nem. Arra a tényre, hogy semmivel nem lehet rosszabb a hely ahol élünk, annál mit mi akarunk tenni vele. Engem nem lehet a saját városomban megkergetni! Önt?
