Nem, ez nem káposzta! Agy. Megannyi gondolatnak, megoldásnak, félelemnek és problémának a forrása. Valamint a jövő generáció jelene és a jelen generáció jövője. Miért is?
Nehezen képzelhető el az utánunk következő generáció jóléte a nélkül, hogy egy jól működő és megfelelően kiegyensúlyozott rendszert hagyjunk rájuk. Ugyanúgy elképzelhetetlen a mi generációnk történelemben meghatározott helyének egy előkelő helyen való meglelése azon áldozatok nélkül amiket saját rövid távú kárunkra hozunk. Faramuci helyzet. Egy kis ma-és-tegnap elemzés:
Kicsiny országunknak, melyet a valaha itt állomásozott hadseregek génkeverészeti tevékenységének köszönhetően hihetetlen tudás és gondolat sokszínűség ( és persze emellett hölgyszínűség ) jellemez soha nem kedvezett az aktuális uralkodó rend/osztály/banda/stb... rövidlátósága. A magyar nem sokra hívatott nép, ilyenek szerintem nincsenek. De génállományát és változatos gondolkodását tekintve bizonyosan olyan, melynek megadatott, hogy szinte minden problémára és minden félelemre legyen valaki aki ehhez jól ért, aki meg tudja oldani és aki ezen segíteni tudna. (Megjegyzem, hogy Közép-Európa szinte minden országa ugyan ebben a cipőben versenyez... ). A feltételes mód és a valóság között történelmünkben leginkább elhivatott és önnön érdekeik szerint értéket választott emberek álltak és állnak mind a mai napig. Sajátos fintora a fejlődésnek, hogy épp akkor mikor oktatás, tudomány, szemészet és optika területén kiemelkedő eredmények születnek mai vakondokjaink közel múlt hibáit idézik és ezen hibák következményeit ismét gyermekeink fogják megélni. Egy picit persze mi is, de mi már azért egy jó üveg borral és némi szódával sok szenvedést elbírunk...
Eljött egy generáció, mely az X, Y elkoptatott nevei helyett a maga igazát a PR generáció jelszava alatt véli megtalálni. Nagy szavak és nagy igazságok generációja, mely félreérthetetlenül követi vezetőit és birka módra drukkol mindig a másik oldal ballépései láttán. Tévedhetetlen generáció, különösen a "tévedtem", "bocsánat" és "igazad van" szavak nélküli generáció. Talán egy picit degeneráció gondolhatnánk, és a tanult vagy éppen tikszart kaparó lelkünk megremeg mikor iGazságot látunk. iGazságot mely a tudást, a megszerzett fegyvert mi megkülönbözteti tanultat és tanulatlant látjuk szabadon kaszabolni, visszaélni erejével, mint izompacsirtát ki röhögve tolja félre a szikárt. Ha láttak már ehhez hasonlót és izzott önökben a düh, akkor tudják miről beszélek.
Van abban valami félelmetes, ahogyan felsőoktatási intézményt végzett emberek, tanultak, érettek mondhatnánk, szóval intellektuális hatalommal rendelkezők a témazárók és diploma alá szorult primitív hajlamaikat tanulatlan embertársaikon élik ki. Nem tudod, ezért szívsz érezheti a finom lélek és látja mint fonódik a kalóz zászló csontjai közé a taláros rafinéria és hogyan téríti jobb belátásra a kapzsiság a lelkiismeretet.
Modern korunk rákja a tudás mint hatalom hihetetlen koncentrációja. Régi szerzetesek az olvasás tudományát felhasználva ismerhették koruk minden titkát és tudását. Ma egy piciny képernyőn érhető el ennek milliószorosa, de kell hozzá internet és tudás. Nem is lexikális mint inkább szelektáló. A végtelen, néha érthetetlen és túl rendszerezett információból kell kiválasztani azokat a részeket melyek tudatában döntést tudunk hozni vagy éppen rendszerekbe foglalni érzéseinket, gondolatainkat. Aki nem ismeri, nem tudja kiválasztani ezeket az információkat annak ebből jól érezhető hátránya származik. Aki tudja és másnak nem enged hozzáférést annak előnye. iGazság. Szemelgessenek csak az elmúlt napok törvényhozási folyamából és döntsék el maguk!
