Elöljáróban csak annyit: a kép csak illusztráció. A könnyen felismerhető arcok talán nem, de a mögöttük álló rendszer bizonyosan a témája ezen blognak...
Tehát. Sokan lehetnek, kiket szüleik hosszú évekkel ezelőtti nyaralásaik alkalmával az autóban eltöltött unalmas órák alatt a "Föl, föl, ti rabjai a pénznek..." ismert dallamával szórakoztattak. Nekik, mint nevelt dzsentriknek kötelességük megtenni mindent társadalmi rangjuk felépítéséért, elérni, hogy úri életformájukhoz szükséges földi javakat megteremtsék, vagy ha ezen javak már meg volnának teremtve akkor égi jeleket követve vagy földi szövetségeket keresve figyeljék amint, és irányítsák ahogyan ezen javak újra elosztatnak.
Jó annak lenni aki oszt. A mindent tudó magabiztosságával, éles szemmel és csalhatatlan érzékekkel rendelkezik sajnos azon emberek jelentős része, akik kezébe valami adatik ami másoknak nincs. (Pénz, hatalom...) Ilyenkor emlékezhetünk gyermeki éveink balatoni nyaralásaira ahol Franc, az egyszerű csavarhúzó munkás érzékelhetően jelentős német pénzét a miénkhez mérve érezhette magát becsben tartva és éreztethette másokkal magasabb pozícióját, élvezhette financiálisan csillogó intelligenciája gyümölcseit. Akkor tájt már nem hosszú Volgák és Csajkák jellemezték időt és fáradtságot nem ismerő honi kiváltságaink pozícióit, hanem frissen csavarozott Mercedesek és Opelek csillogó márkajelzései. Tudták honi nagyjaink, hogy minden pozíciónak pontosan negyven éve van a család felvirágoztatására, nyaraló megépítésére és a gyerekek kistafírungozására. Óramű pontossággal épültek nyaralóik, gyarapodtak, szaporodtak és békebeli időket idézően, mintegy lassan szedegették meg szépen magukat. Ilyen a rendszer gondolhattuk és megnézve Kennedy-k, Bush-ok és más híres családok történeteit minden rendben találtatott.
Bajos dolog ez a fizika. Tanították, hogy hidegben talán lelassulnak az elemi részecskék, és minden egy picit kevesebb energiát fogyaszt. Így lehetett ez a háborúban is, a hidegben. Utána sajnos felgyorsultak az események. Hirtelen felmelegedett a légkör és a szabadság és demokrácia hálójában vergődők már nem láthatták pozícióikat és jövőjüket felhőtlenül irányíthatónak ezért a negyven évet négyre kellett összenyomni. Mindent bele zengtek országházunk falai és egymás után hoztak lyukasabbnál lyukasabb törvényeket, melyek sokszor és mélyen hagytak nyomot költségvetéseinkben, de a balatoni, tokaji vagy éppen adriai tájakon is.
Szét szakadt az ország. Voltak kiket elfelejtett a rendszer. Hangtalanok, érdektelenek kik megszólítani nem voltak képesek senkit akit ez sérthetett volna. Lemaradtak és maradnak ma is. Voltak aztán a bölcsek, a tűzhöz közel állók. Régi "barátságok" rendszerében szerveződve vetítették Andrássy úti szenvedéseik és szenvedtetéseik árnyékát jogosnak vélt üzleteik mögé. Új birodalmak születtek, ahol a csend az úr, titok a név és mellékes a pénz. Mellékes, mert előbbre való a hatalom megőrzése holmi pénzeknél, mikor pénzt csak az tud osztani akinél a hatalom...
Ma itt járunk. Alig több mint száz évvel az első körös dzsentrik után elérkeztek utódaik. Családjuk hagyatéka helyett azonban manapság mindannyiunkét osztogatják és közben vígan száll a cigány nótája is. Igaz most közben heves cigányozással egybekötve, koncot dobva azoknak akik szeretnek csak a lábuk elé nézni.
