Sok igazság van ebben az országban. Körülbelül 10 millió, a KSH szerint egy picit már kevesebb is. Ez persze nem a testvéri szeretet vagy a kölcsönösen előnyös megegyezések növekedésének tudható be. Sokkal inkább az egyre egykedvűbb és levertebb társadalomnak. Mint az az alábbi grafikonon is látszik egyre kevésbé kötelezzük el magunkat a gyerekvállalásra, közben öregszünk és fogyogatunk. Miközben a világ népessége körülöttünk megállíthatatlanul gyarapszik és most (október vége, 2011) már talán el is érte a hét milliárdot, mi szép lassan eltünedezünk. Talán velünk tűnik el megosztottságunk is? Nem tudom.
Forrás: KSH; népesség, népmozgalom (1949-)
Érdekes megjegyezni, hogy kicsiny országunk népessége töretlenül növekedett a legutóbbi váltás előtti rendszerben a hatalmas mennyiségű abortusz ellenére egészen a 80-as évek elejéig. Laikus szemmel jól látszik, hogy a sok próbálkozásból (és a valószínűsíthetően ezzel járó örömökből) több gyermek maradt, még akkor is ha sok próbálkozást már nem csak óvszer állított meg hanem bizonyos precíz beavatkozások egészségügyi intézményekben, otthon vagy éppen pajtákban.
Szép idők voltak ezek. Gyerek fejjel élveztük a gondtalan létet, felvonultunk és mozgalmi nótákat énekeltünk néha már kínunkban, "Ki tud többet a Szovjetunióról?" vetélkedőkön vettünk részt és néha a hétfői TV mentes napokon fohászkodtunk: "Csak meg ne haljon egy pártvezér! Nehogy kedden is adásszünet legyen..." majd szomorúan nyugtáztuk, hogy ezen idők felett el járt az idő.
Nem csak a rendszer változott meg, hanem mi is. A napi borotválkozás és nyakkendő életünk elválaszthatatlan része lett. A Dunakavics és zizi párost lassan de biztosan lecserélte a Soproni, Kőbányai majd Amstel és még megannyi más hűsítő lé.
--- Duma kikapcs ---
Itt jegyezném meg, hogy a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest a magyar márkájú (és akármilyen tulajdonban is lévő) sörök minősége jelentősen javult ezért Amstel és ehhez hasonló huncutságok már nek kell, hogy torkukat érintsék önöknek sem. Néha azért lecsúszhat egy pár cseh sör de az is inkább régi Prágai utak emlékére mint szükségből. :)
--- Duma bekapcs ---
Güriztünk. Évek szálltak el felettünk, házaink gyarapodtak, autóink gyorsultak és autópályáink is egyre hosszabbak lettek. Rendszeresen hallottuk, hogy most már csak ez a négy év és utána kánaán. Már csak ezt a picit kell itt egy darabig megszorítanunk és utána jobb lesz. Húsz kb (és most véletlenül sem a körülbelül lett így rövidítve...) év telt el. Húsz évnyi sirám, ígérgetés, építkezés után a következő finomságokra lehet felfigyelni:
- A jelenlegi rendszer nem rólam szól.Világot megjárt szemnek furcsának és bántónak tűnik az az arrogáns magatartás ahogy a közös pénzből fizetett hivatalnokok, politikusok bánnak a rájuk bízott javakkal, országgal és velünk. Velem és veled. De ez részben az én saram is, mert hagytam. Eddig...
- Húsz év befizetett adó, nyugdíj járulék és egyebek után sajnos azt kell, hogy mondjam a ma meglévő szinte minden állami cégre és hivatalra ki kell rakni a régről ismert :"Fogjuk meg az üzemi szarkát!" táblát. A mutyi, a "nem adok erről információt személyiségi jogokra hivatkozva de persze mindenki tudja, hogy vaj van a fejemen" válaszok, a mi közöd hozzá arrogancia a világ sok részén már rég nem tartoznak az elfogadható viselkedés módok közé. Sajnos, itthon még látni erre büszke hivatalnokokat és meg nem választott de mégis a köz pénzét költő managert.
- 2011-ben (de valószínűleg már jóval előtte is) meglehetős tudatlanságról és a mai világ dolgaiban való járatlanságáról tesz szert az a közszereplő vagy éppen politikus aki Don Quijote dárdáját felkapva vágtat neki az internetnek. Szép és bátor cselekedet, de ahogy a cigány vak lovát is csak a viccben hívjuk bátornak úgy ezt sem lehet mentális kínok nélkül nézni.
- Hét évvel EU csatlakozásunk után, törvényeink alkotói még mindig nincsenek tisztában azzal a kikerülhetetlen ténnyel, hogy nincsenek többé határok. A "majd jól megvámolunk", "Nem engedünk ki/be" és hasonló reflexeken felnőtt elmék számára valószínűleg felfoghatatlan dolog annak elképzelése, hogy lehetséges csak úgy átugrani a határon és venni dolgokat. Például autót. Vagy lakást, vagy csak úgy élni... Kétségbeesett próbálkozásaik, hogy elrontott törvényeket még vacakabb szabályok segítségével oldjanak meg egyszerre siralmas és nevetséges. Jól prezentálja a rövidlátásukat és hozzá nem értésüket. Mindezt abban az országban ahol mindig is virtus volt adót csalni. Ziccer.
- Nincsenek hibák. Nincsenek bocsánat kérések. Nincsenek felelősök. Ugye mindannyian szeretnénk egy ilyen otthont. De ugye azt is tudjuk mind, hogy ez nem valós. Otthon is meg kell beszélni a dolgokat. Ott ugyan úgy elkörmölgetik a hibázókat és kihűlt leves várja a csak egó-ért harcolót vagy éppen vágyak hűlt helye...
A tíz millió igazság országából jó lenne ha egy irány országává tudnánk válni. Olyan irány van ami mindenkinek elfogadható. Semmiképpen nem ideális de optimális még lehet. Kicsit mint a prosztata szűrés. Senki nem álmodik róla, de amíg nincs jobb...
