közÉPember

Gyáva ki elillan mikor az embernek ki kell állnia a saját szabadságáért. Mondom én, még tojáshéjjal a fenekemen kit nem érintett meg a múlt évszázad egyetlen vihara sem. Botorságom tetézve legfőbb napi gondom a régi negyven évi norma helyett kortársaink négy év alatt megfelelő…

Libbent finom selyem a reggeli fényben Átkaroltam és néztem, izzadt reményem Belevész már homályba kínzó vágyam Elgyötörten hever ő, alattunk az ágyam Ki- kinevet, mosolya egy életet elárul Most szeret, épp csak el nem ájul... Itt most álljon meg, ne is menjen az…