Egy Fideszes politikustól meg nem szokott módon meglehetősen jól sikerült levélke íródott melyben Szájer József sokak szerint nekimegy Neelie Kroes-nak. Magam részéről nem vagyok egyik említett ember munkásságának sem nagy híve, de érintettségem folytán volna azért egy kicsit szurkálódnék.
Nekünk magyaroknak talán több más európai nemzetnél is fontosabb, hogy mit mondanak, gondolnak rólunk külföldön. Mi, magyarok különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy az európai nemzetek közössége egyenrangúként fogadjon el bennünket, és ne alkalmazzon eltérő mércét ránk, mint, amit másokra alkalmaz.
Egy nagy kalap sz.rt! 2012-ben mindenkinek és egy európai intézményben ülő képviselőnek illene tudnia, hogy nincsenek különösen érzékeny nemzetek. Vannak paranoiás emberek, vannak nemzeti kisebbségi fóbiásak akik nemzetük jó létét csak országuk (és nem nemzetük) nagyságában, mennyiségében vélik felfedezni és még van sokféle furcsaság. 16 évi külföldi létem alatt megtanultam egyet és mást arról, hogyan is néznek külföldön a magyarokra és rám. Sikerült magyar fóbiás emberből jó baráttá változtatni embereket csupán saját munkám minősége és viselkedésem milyensége révén. Nevettem sokat magyar vicceken, a mindig társaságban utazó, nyelveket ritkán beszélő utasokon. Égtem Stockholmban, Bécsben, Velencében magyar lányokat futtató bunkó stricik miatt. És mindezek után állíthatom, hogy nagyszerű dolog magyarnak lenni. De egy fikarcnyit sem nagyszerűbb mint szlováknak, románnak, németnek vagy kínainak. Nagyszerűségét másságában kell, hogy megtalálja az ember. Minden más gondolat és irány elvezet egy olyan irányba ahol ki kell emelnünk mgunkat valamiért amit egyáltalán nem érdemlünk meg. Sem mi, sem más! Megannyi érzés mit mindenhol éreznek és megélnek különböző nemzetekhez tartozó emberek a világon, nálunk a mi nyelvünkön a mi szavainkkal és a mi vicceink által válik élhetővé, szerethetővé. Elfogadása nem függ attól, hogy mennyire ragaszkodunk hozzá, hanem attól, hogy mennyire éljük meg pillanatait, hogy látják kívülről szerelmeinket, nevelésünket és kultúránkat. Nem általunk megmutatva, hanem általuk megfigyelve.
Magyarország és a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor ellen a sajtóban, egyes pártpolitikai és gazdasági körökben összehangolt támadás-sorozatnak lehettünk megdöbbent tanúi az elmúlt két esztendőben.
Tisztelettel megjegyezném, hogy egyet nem értésem a mai magyar kormány politikájával, gondolataim melyek egészen más irányba mutatnak nem részesei semmiféle összehangolt támadásnak. Sem balra, sem jobbra el nem kötelezett lévén (közÉPember..) meg van a magam véleménye mind a két oldal munkásságáról és ezen oldalakat hívőn követő emberek intelligenciájáról, szellemi sekélyességükről. Tagadhatatlanul felnőtt egy generáció akik már nem szeretnek kézből enni. Megjárták a világot, beazonosították magyar létük értékeit és fikáznak jobbra is, balra is. De valljuk meg őszintén a mai magyar politikai kultúra meglehetősen primitív. Egyrészt a választók hiányzó intelligenciája másrészt az ezt felismerő politikusok gátlástalansága miatt. Mindenkinek a maga felelőssége, ezt felismerni és tenni érte vagy megélni belőle. Világot látott szemmel túl sok felületet hagynak hazai közéleti kultúránk elefántjai lelkünk Zsolnay boltjában. Engem személy szerint ezért indít olykor egy-egy hír blogolásra. Gondolom másokat is. Persze, vannak megvásárolható ripacsok de ez inkább a megvásárlót mint a megvásároltat minősíti.
Ön tegnap aggódott a magyar politikai kultúra hiányosságai miatt. Biztosan igaza van, hiszen Magyarországnak még csak húsz esztendeje volt arra, hogy a kommunista diktatúra súlyos terheitől megszabaduljon.
Sajnos ezt nem tudom elfogadni. Politikai kultúra mai állapota olyan szintet tükröz amit óvodás gyerekektől sem várna el az ember. Személyeskedés, minden oldalon hazugságok, lehetetlen ígérgetések, lenyúlások, belterjesség, "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mind mind megfigyelhetőek voltak az elmúlt húsz év során. Mindeközben én fizettem az adómat, nem loptam, nem csaltam, nem is lőttem le sem utcán sétáló politikust sem cigány családokat este aljas módon... Mindez nekem sikerült a kommunista diktatúra súlyos terheitől való megszabadulásommal egy időben. Az önök, mert ön is politikus és önöket én csak egy kalapban tudom címezni viselkedése és megítélése attól függ, hogy mennyire tudják maguk közül kivetni azokat akik az önök által megszabott szintet sem érik el. Valljuk be, vagy a szintet sikerült nagyon alacsonyra állítani, vagy a normális szintet bukják el önök rendszeresen. Még csak nem is láttatják velünk az alagút végén remélt fénysugarat. Megértem, hogy négy év kevés de épp ezért kellene felmérniük és megérteniük, hogy egyedül nem megy!
Milyen viszonyítási rendszer képes befogadni két politikus vitájában az országaikban meggyilkolt emberek létét én meg nem érthetem, de erre a feladatra nem is vállalkoznék. Ha azonban ki kellene választani Neelie Kroes munkásságából a számomra igazán bűzlő valamit akkor az a mobil barangolás mindenféle regulációja. Itt bizonyosan érvényesült az amit sok száz távközlési cég Brüsszelbe delegált lobbistája szeretett volna. Csináltak valamit de ettől Európában nem lett jobb távközlési szolgáltatások fogyasztójának lenni. De ez már egy másik blog....
