Vannak aki nem szeretik jól érezni magukat. Létük fontos része az állandó fikázás, sajnálkozás és sajnáltatás. Körülöttük épül szépül és virágzik a világ de nekik fontos, hogy minden helyzetben meglássák és rá is mutassanak a helyzet tarthatatlanságára. Van belőlük bőven kis hazánkban is. Sajnos nagyon is sokan vannak :(
Mit tehet az optimista, ha Európa ezen részén születik és nincs kedve életét ezen negatív élmények élén táncoltatni? Kisugároz. Léte azon részeit amik egyre azt éreztetik vele, hogy jó ez, élek és élvezem. Elmondja és tettekkel bizonyítja, hogy nem kell mutyi a megélhetéshez, nem kell saját jókedvünket másokon való röhögéssel jól lakatni és nem utolsó sorban nem csak egyedül kell jól éreznünk magunkat.
Csapat. Méretétől függetlenül összetartozást jelent, de egyben kirekesztést is. Vannak életünknek olyan részei ahol ezzel semmi baj. Kék mezes nem kell, hogy szeresse a piros mezest de bizonyosan mind a ketten imádják a csapatukat. Ha van bennük annyi értelem amivel össze tudják kötni a csapatuk jó létét, saját örömüket kedvenc sportjuk egészséges állapotával akkor megértik miért jó mindenkinek a verseny. Verseny ahol szabályok szerint zajlik a küzdelem és ezen szabályokat előre meghatározott célok érdekében (sportszerűség, balesetek elkerülése, stb..) tartatják be a csapatversenyben részt nem vevő felek, bírák akik részre nem hajlásukkal biztosítják, hogy a legjobb kerüljön ki győztesen.
Persze, hogy nem a sportról van szó. Az összetartás ami évtizedekkel ezelőtt magától értetődően az ország javát szolgálta és kedvenc csapatuk mezének színétől függetlenül összekötötte azokat akik a londoni 6-3 után jól, sőt euforikusan érezték magukat ma már csak megkopva és ritkán található meg. Nem kell magasztos maszlag és tömjénfüst annak beismerésére, hogy ez az ország nem mint ország működik hanem mint sok kis csapat ahol minden egyes csapat a másik kárán igyekszik előbbre jutni. Sajnálatunkra a csapatokat nem mindig az egészséges verseny szellemében készítik fel feladataikra és nagyon ritkán tapsol valaki a másik csapat bravúrjai láttán. A jelenleg legerősebbnek vélt csapat verseny helyett inkább bírák megregulázásával és a szabályok átszabásával véli megtalálni elkövetkezendő győzelmeihez vezető legrövidebb utat míg a vesztes csapatok még mindig nem tudják, hogy a szertároson vagy a gyúrón verjék el a port legutóbbi veszteségeik miatt.
Sokszor kerül az ember életében olyan helyzetbe ahol vállalni kell valamit ami neki fontos. Értékeket kell felmutatni és talán néha úgy tűnhet, hogy értékeink rejtegetésével és a tömegbe való beolvadással könnyebb az élet de ez nem igaz! Minden ember annyit ér a közösségnek amennyivel előrébb tudja mozdítani közös csapatunk szekerét. Ennek persze rengeteg olvasata lehetséges a gyermekeit egészségesen nevelő anyától, a nem elmutyizom az állami bankomat igazgatón keresztül egészen a földjét rendesen művelő gazdáig. Ne feledkezzünk meg az utcáinkat rendesen takarítókról, az unalmas adminisztrációt helyettünk elvégzőkről vagy éppen a kedvünket mindenféle kitalált vagy valós történetekkel szórakoztatókról. Ezer és ezer arca van azon embereknek akik nekünk napról napra segítenek, velünk élnek és jólétük óhatatlanul hozzá járul a miénkhez.
Csak egy buta és gátlástalan ember hiheti el, hogy saját boldogulása mások megkárosításával és megalázásával végtelen ideig megoldható. Kicsit hasonló esettel vizsgál a fogolydilemma melyben két fogoly számára a legjobb stratégia a kooperáció. Nagyon hasonlóan az országot alkotó egyedek, társaságok és csoportok számára is a hosszútávon legelőnyösebb stratégia az amelyben a felek barátságosan viselkednek egymással és esetleges nézeteltérések után hajlandóak az együttműködésre. Most nézzünk egy picit ki a fejünkből, számoljunk tízig és próbáljunk ezen kategóriáknak (barátságos, együttműködő) megfelelő ma vagy az elmúlt húsz egynéhány évben felelős posztot betöltő politikust, közéleti embert felsorolni. Ugye nehéz egy párnál több nevet összekaparni?
Magyarország mai helyzetét pont saját magának köszönheti. Azoknak az embereknek akik gátlástalanul vállalnak mindenféle tudás és elhivatottság nélkül közszereplői feladatokat. Azon képviselőknek akik már több mint két évtizede ontják az aláírásaikkal szignált és vélhetően az ő gondolataikat és akaratukat tükröző de szakmai fórumokat ritkán megjárt törvényeket, melyek hemzsegnek a kiskapuktól. Üzleti élet azon szereplőinek akik az eredeti tőkefelhalmozás után már nem figyeltek a történelem órákon és egyetemi éveiket csakis a kapcsolati rendszerük építésével töltötték mereven ragaszkodva ahhoz a tévhithez, hogy a "networking" munka. Itt persze lehetne még sorolni tévedhetetlen szakmák képviselőit de fölösleges. Ezt a rendszert mi hoztuk össze, mi választottuk őket és mi nem követeltük, hogy elszámoljanak azzal ami rájuk lett bízva.
Jó jel, hogy egyre többen beszélnek ezen elszámoltathatóság hiányáról. Félreértés ne essék. Nem érdekel a mostani gittegylet elszámolása az előzővel. Ehhez nekem, nekünk igazából semmi közünk és ettől senkinek nem lesz több munkája vagy lehetősége. Talán néhány mostani barát át tud venni bizonyos munkákat és megbízásokat eddigi barátoktól. Annál inkább érdekel az, hogy az éppen helyzetben lévő irány/párt és az őket (sajnos továbbra sem minket) képviselő hivatalnokok és funkcionáriusok ne tudjanak olyat tenni amiről amiről nem tudunk és ha hibáztak akkor ők maguk vonják le a konzekvenciákat. Nem kimondottan selyem zsinórra vagy levágott ujjakra gondolok, de sokunk által befizetett adóforintokat elszóró emberektől egy bocs minimum elvárható lenne. Vagy éppen attól aki bár hatalmát nem hazudva megszerezte, de azt továbbra is méltónak találja gyermekek számára is átlátható módon ködösítve élvezni.
A végére egy kis nemlíra:
Mond, miért kérdeznek oly sokat tőlem, ki e hivatalt kaptam?
Nem örökre bár, de nem szívesen osztva tekintélyt mit magamnak kapartam.
Takargatom kicsiny birodalmam, sokkot nem, talán nagy autót kapok.
Közben egy két beadványost elzavarok, egyet pedig jól megfingatok.
Mit képzelnek ezek? Hangyák, csőcselék!
Kiknek az én szavam nem törvény, érvelésem nem elég?
Hol vannak már azok a szép régi esték?
Mikor mint kisgyerek a tortát, szavaimat lesték.
Ma internet és ehhez hasonló rút fórumok,
Hátam közepén fájdalom mint kit ló rugott,
Este már nehezen hajtom fejem álomra,
Talán itt az idő, hogy visszatérjek az almomra.
