közÉPember

Libbent finom selyem a reggeli fényben Átkaroltam és néztem, izzadt reményem Belevész már homályba kínzó vágyam Elgyötörten hever ő, alattunk az ágyam Ki- kinevet, mosolya egy életet elárul Most szeret, épp csak el nem ájul... Itt most álljon meg, ne is menjen az…

Megjegyzem, én több ok miatt is elfogult vagyok. Egyrészt ott van az a szerelem. Nem az izzadó tenyerű, köpős, hanem a nyugis fürkészős, megélős. A nagy. Valamikor rég mikor még szerelmem nem is tudta miként hántom a borsót és én sem voltam tisztában kedvenc alsója vonalaival…

Gondolkoztam egy frappáns bekezdésen. A megfelelő verzió hiányában "a f.szm is kivan" és a "hát, virítanak szépen" között őrlődtem és már éppen beugrottam volna a forró fürdőbe feledve nemzetünk testét ért marást, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Veszélyben a haza! El van…